Dupla Arany Bécsben

Pénteken, 15-én indultunk a Komjádi Uszoda parkolójából. A csapatból többen is indultunk a versenyen, (Dávid, Lili, Heni, Bence) ezért kisbuszt béreltünk. Így indultunk útnak és Mosonmagyaróvárig meg sem álltunk. Itt egy kis pihenőt tartottunk, majd folytattuk az utat Bécsbe. A szálláson átvettük a már lefoglalt szobákat, majd átmentünk a verseny helyszínre, hogy bejárjuk a pályát. Keróval kezdtünk, a pálya egy kicsit változott, de nem számottevően. A futópályán is mozogtunk egy kicsit, majd jött a hűsítő úszás. A vízhőfok: 19,4°C tudtuk meg Alpártól, tehát megkezdtük a neoprén felvételét. Úsztunk valamennyit, majd kipróbáltuk a vizet a ruhák nélkül is. Tulajdonképpen így sem volt vészes, de egyértelműen kellemesebb volt a neoprénes változat. Miután mindent kipróbáltunk visszamentünk a szállásra pihenni és vacsorázni. Evés után rövid megbeszélés és irány az ágy, hogy a versenyen mindenki kipihenten indulhasson.

Szombaton 3/4 6-kor csörgött az ébresztő. Svédasztalos reggeli várt minket. Miután mindenki megreggelizett összepakoltuk a cuccainkat és indultunk a versenyre. A lányok rajtja 8:40-kor volt, így az idő kellemesen meleg volt. A víz hűlt egy kicsit: 18,8°C.

 Depózás után alaposan bemelegítettem, majd körülményesen, hogy a komfortérzetem tökéletes legyen, felvettem a neoprént. Nem spóroltam a vazelinnel sem. Lekocogtam a rajthelyre, kipróbáltam a vizet és már is kezdődött a felsorakoztatás. 43-as rajtszámmal a mezőnyből utolsóként ugorhattam a vízbe és választhattam ki a rajhelyemet. Szinte legszélére álltam, mondván legalább nem lesz verekedés. Tévedtem. Az első 5 méter tiszta volt utána majdnem egészen a fordítóbójáig csapkodtuk egymást. Amikor végre teljesen megfordultunk ismét megritkult a mezőny. Maxon úsztam, így megcsíptem a második boly végét. Úszóidő alapján az első úszóembertől 50mp-t kaptam.

A legjobb depóidővel a második boly 5. embereként pattantam nyeregbe. Megkezdődött a 4 körös hajsza. Cél az első boly elérése, ez a második körben meg is valósult, eközben viszont ránk is feljöttek, így hirtelen nagyon sokan lettünk. Harmadik körben bevállaltam a visszafele utat és végigvezettem. Utolsó körben ment a nagy hajtás, helyezkedés. Mindenki előre akart kerülni, ennek aztán esés lett a vége. Mivel az út teljes szélességében elterült az egyik versenyző, nagy fékezés és farolás közepette úgy döntöttem, hogy a bokorba gázolok, minthogy átessek a leányzón. Ezalatt a boly első fele szépen meglógott. Mi többiek pedig igyekeztünk felhozni a váratlan lemaradást. Hihetetlen, de ismét legjobb depózás után rohantam ki a futópályára. 3 kör várt rám aszfalton, tűző napon. Viszonylag hamar, körülbelül 1km után visszaértem az élbolyra. Innentől átvettem a vezetést és a tempódiktálást. Lassan lassan szakadt is a mezőny, második körre négyen, utolsóra pedig hárman maradtunk. 500 méterre a céltól iramot váltottam. Megláttam a célkaput és az jutott eszembe, hogy túl korán kezdtem meg a végső rohamot. A célig egyre csak gyorsultam, majd az utolsó 30 méteren minden erőmet beleadva sprinteltem. Amint a célszalaghoz értem két oldalról becsapódott mellém két ellenfelem: Fuchs Reni (HUN) és Angelica Olmo (ITA). Mindhárman azonos idővel értünk be. Célfotó alapján állapították meg a sorrendet. ELSŐ LETTEM! Hihetetlen boldog voltam. 

Ezzel azonban még nem volt vége a napnak. Öcsém, Dávid versenyét szurkoltam és izgultam végig. Szuper futásával az élre tört és elsőként szakította át a célszalagot! Nagyon büszke voltam! 

Az eredményhirdetésen együtt, egymás mellett állhattunk a dobogó legfelső fokán, nyakunkban az aranyéremmel! Nincs felemelőbb érzés, mint mindezt átélni!!!

Az eredményhirdetés

Célbaérkezés után

Eredményhirdetés után